11395.htm
CÍMSZÓ: Fejviselet és hajlevágás
SZÓCIKK: Fejviselet és
hajlevágás. A zsidók F. szokása nem bibliai parancson alapszik. A fejnek
föveggel való eltakarása szertartás vagy imádkozás vagy tiszteletnyilvánítás alkalmával
kétségtelenül ókori eredetű s az megvolt a zsidó államban is. A nők hajlevágási
szokása azonban, mely Kelet-Európában s Magyarországon is az orthodoxia körében
rendkívül elterjedt, a legcsekélyebb mértékben sem vezethető vissza sem a
bibliai, sem a talmudi vagy gáoni korra, sőt a középkor első felére sem. A
férjezett asszony hajlevágása a zsidóélet számos kutatója szerint kimutathatóan
szláv eredetű szokás, melyhez a zsidó múltnak egyáltalán semmi vonatkozása
nincs, éppoly kevéssé, mint a kaftánnak, tincsnek és más hasonló dolgoknak,
melyek szintén kelet-európai szláv eredetűek. A fej fedése
tiszteletnyilvánítást fejez ki a zsidó felfogásban s így az Isten iránt való
alázatos tisztelet kifejezésére is használják. A zsidók tehát fedett fejjel imádkoznak.
Ez a szokás kétségtelenül bibliai korra megy vissza, de ekkor s később is
csupán mint a keleti művelt népek szokása terjedt el. Ezzel szemben a nők
hajlevágását csak büntetésnek alkalmazták az ősi zsidók olyan esetekben, mikor
a nő házasságtörést vagy erkölcstelenséget követett el. (Móz. IV. 5.18, Móz.
III. 21.10.) Minden más kategória azonban kibontott és megnövesztett hajjal
járhatott, férfi és nő egyaránt s azt a legszebb testi dísznek tekintették. Az
Énekek Éneke csodálat és magasztalás hangján említi Sulamith hosszú, leomló
hajviseletét. (4. 1; 4. 5; 7. 5 és Ezékiel 16. 7). Hajadonoknál általános
szokás volt úgy az ókori zsidóságnál, mint a középkorban is a keresztes
hadjáratokig, sőt Nyugat-Európában megszakítás nélkül, a hajadonok hosszú hajviselete.
De a házas asszonyoknak már a Misna keletkezése korában nem volt ildomos dolog
kibontott hajjal, illetőleg fedetlen fejjel az utcára menniük és vendégeik
előtt mutatkozniuk. Arról is van feljegyzés, hogy ha férjes asszony kibontott
hajjal ment végig az utcán, az válóokul szolgált. (Ketubót tract. 7. 6, Jer.
Szóta 1, 16b). Más adat szerint (Bamid-bor Rabba 18. 20) pedig tisztes férfiú
nem léphetett be olyan házba, ahol az asszony kibontott hajjal mutatkozott,
mert ezt a nők részéről illetlenségnek tekintették s a meztelenség (ervó) egy
nemének fogta fel az ókori zsidó erkölcsi felfogás. A diaszpórában a környezet
szokásai terjedtek el és legtöbbnyire nemcsak leányoknak, hanem férjes
asszonyoknak is megengedték a kibontott hajviseletet. Ez főképp a román államok
zsidóságánál volt általánosan elterjedve s a szefárd és francia rabbik semmi
kifogást sem emeltek ellene, sőt a Sulchan-Áruch, a XVI. században kodifikált
zsidó jog sem (Órach Chájim 75. 2). A hajlevágás alkalmazása férjhez
menetelkor, mely a hazai orthodoxia körében máig elterjedt, kizárólagosan szláv
szokás, ámbár van vélemény, amely szerint a Rajna-vidéki zsidók a keresztes
hadak pogromjainak nőgyalázásai ellen foganatosították ezt az intézkedést. A
hajlevágás ebben az esetben is a középkori német ghettók szokása s így
semmiféle vallási összefüggés nem lévén benne, ehhez képest kötelező erővel
sohasem bírt, de mint szokás, hihetetlen szívóssággal fennmaradt napjainkig. A
pontosan kimutatható bizonyítékok szerint azonban nem is Rajna-vidéki, hanem
egyenesen lengyelországi szláv eredetű ez a szokás. Itt ugyanis a szlávok a
hajadonokat formálisan eladták s ezzel egyidejűleg hajukat tövig levágták. A
zsidók azután a XVI. században átvették ezt a szokást Lengyelországban, ahonnan
az üldözések nyomán járó állandó vándorlás következtében a szokás az egész
Kelet- és Délkelet-Európára elterjedt, de p. o. a művelt német orthodoxia vagy
akár a régebbi olasz, holland és szefárd zsidóság sohasem követte, míg
Magyarországon az orthodox zsidóság az esküvői szertartások egy fontos és
ünnepélyes aktusának tekinti máig azt, valószínűleg azért, mert súlyt helyezvén
a házasélet tisztaságára, ezzel is megcsökkenteni kívánja a megkísértések
lehetőségét. Ha tehát nem is szép a szokás, az erkölcsi tartalmat nem lehet elvitatni
tőle és a lelkiismeret, ha a modern szempontokat elveti, nehezen döntheti el:
hasznos-e, vagy káros az ellene való agitáció. Igen jellemző, hogy éppen a
zsidók iránt rendkívül szigorú I. Miklós cár már 1845. rendeletileg meg akarta
szüntetni ezt a szokásmaradványt, de eredménytelenül. A szefárd zsidóknál a
zsidó vallásosság és tudományosság virágzása idején is kiváló rabbik adtak
kifejezést a női fejelfedést korlátozó intézkedések és szokások iránt való
ellenszenvüknek. Így Mózes Alaskar responzumaiban az egész fejlefedést puszta
szokásnak tartja, amelynek semmiféle kötelező ereje nincs. Nem kevésbé
jellemző, hogy a középkorban a zsidó tudományosság centrumában, a Provence-ban
a zsidók előtt ismeretlen volt a fejlefedés, mellyel vallásos megnyilvánuláskor
sem éltek ők, akik a héber nyelvű tudományos irodalom, a bibliaexegézis és
filológia megalapítói voltak. Erre vall a XIII. századbeli Izsák de Vienne Ór
Zorua c. műve (2. 43), mely szerint a francia rabbik fedetlen fővel imádkoztak
és náluk a gyermekek Szimchász-Tóra ünnepén ugyanúgy járultak a Tóra elé.
Mégis, ez csupán Dél-Franciaországban volt meg, mert a fedetlen fővel való
imádkozást sem Spanyolországban, sem sehol nem engedték meg, aminthogy ez -
mint jeleztük - a bibliai korban is el volt tiltva, a kohanitáknak pedig előírt
diadém, a «Kóhen gódól»-nak, (a főpapnak) aranyozott szegélyű diadóm viselet
volt kötelezően előírva szertartásoknál. A fedetlen fővel való imádkozást
elítélik a középkor legkiválóbb rabbijai is, így Maimonidesz, Alfaszi és mások,
sőt szintén szefárd részről a Jóre Dea, a Sulchan-Áruch egyik része is. Csupán
Franciaországban voltak ez ellen, R. Ábrahám ben Nathaniel de Lunel, a
ha-Manhig szerzője, csodálkozik azon, hogy a spanyol zsidók ima közben befedik
fejüket. Másrészt mindenkor csupán szokásnak nyilvánítják az egészet éppen a
legkiválóbb és legvallásosabb rabbik és egyházi tudósok, így a XVIII. sz.
leghíresebb zsidó tudósa, R. Élija Vilna is. Viszont, mint szokás a jelzett
provence-it kivéve, mindenütt függetlenül, tehát bibliai korra visszamenőleg
megvolt s el is volt terjedve, mint azt a XVI. századi József del Medigo krétai
szül., sokat utazott padovai rabbi műveiből tudjuk. Minthogy pedig a fej
elfedése vallásos alkalmakkor általános szokás volt, ennek az ú. n. zsidóeskünél
is meglehetős lényeges szerepe volt az újkor folyamán. Annál érdekesebb, hogy
kimutathatólag éppen Magyarország volt az első amely törvényesen gondoskodott
arról, hogy az eskületételnél a fej fedve maradhasson, miután a zsidók saját
Bibliájukra tesznek esküt a bíróságok előtt. Ez az 1517-ből való törvény
egyenesen megköveteli, hogy «pileum judaicum in capite habens» tegyenek esküt.
(A «pileus» a zsidóktól viselt sapka v. a cappa volt.) E helyt helyt nem lehet
említés nélkül hagyni, hogy ugyanabban az időben Európa nyugati részén a zsidó
egyáltalán nem lehetett a bíróságok előtt tanú, mert rájuk a baseli zsinat
idevonatkozott döntése irányadó, mely szerint nem tanúskodhattak. A magyar
törvényhozás tehát az akkori viszonyokhoz mérten ismét humánus volt. A fövegben
való eskületételre a XVI.-XIX. század első felében számos német állam
intézkedett törvényes úton sorjában, míg az egészet el nem törölték, mint
korszerűtlent. A fejviselet, ill. a kalap használata ellen a XIX. század
elejétől, a belső zsidó-reformmozgalmaktól kezdve magának a zsidóságnak egy
része foglalt állást Németországban, Ausztriában, Magyarországon, majd
Amerikában, ahol reformhitközségek alakultak. Magyarországon a mozgalom
vezetője Chorin Áron (l. o.) aradi hírneves főrabbi volt, aki idevonatkozó
támadó művét az orthodoxia ellen írta ily címmel: Igeret Elószof oder
Sendschreiben eines afrikanischen Rabbis an seine Kollegen in Európa (Prag.
1826), melyre természetesen a válasz orthodox részről nem maradt el s jogosult
is volt, mert Chorin ebben a kérdésben is mint valamennyiben, túlment a helyes
és korszerű célon s a vallás komoly tradícióit támadta meg. Irodalom. Löw
Lipót, Gesammelte Schriften II. köt., Eine Vorlesung über Barhauptigkeit címmel
és Zunz, Gesammelte Schriften II. köt. ; a Busch-féle Jahrbuch 82. k., továbbá
Jew. Encycl.
Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter)
található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulnak még hibák,
úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg
a digitalizált oldalképet! Ez a(z) 1395. címszó a lexikon =>
266. s köv. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása:
Nagy Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai
adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013
A további szöveg a keresőmotor hatékonyságának
növelésére szolgál, nem elolvasásra.
4953255472018468
11395.htm
CÍMSZÓ: Fejviselet és hajlevágás
SZÓCIKK: Fejviselet és hajlevágás. A zsidók F. szokása nem bibliai
parancson alapszik. A fejnek föveggel való eltakarása szertartás vagy imádkozás
vagy tiszteletnyilvánítás alkalmával kétségtelenül ókori eredetű s az megvolt a
zsidó államban is. A nők hajlevágási szokása azonban, mely Kelet-Európában s
Magyarországon is az orthodoxia körében rendkívül elterjedt, a legcsekélyebb
mértékben sem vezethető vissza sem a bibliai, sem a talmudi vagy gáoni korra,
sőt a középkor első felére sem. A férjezett asszony hajlevágása a zsidóélet
számos kutatója szerint kimutathatóan szláv eredetű szokás, melyhez a zsidó
múltnak egyáltalán semmi vonatkozása nincs, éppoly kevéssé, mint a kaftánnak,
tincsnek és más hasonló dolgoknak, melyek szintén kelet-európai szláv
eredetűek. A fej fedése tiszteletnyilvánítást fejez ki a zsidó felfogásban s
így az Isten iránt való alázatos tisztelet kifejezésére is használják. A zsidók
tehát fedett fejjel imádkoznak. Ez a szokás kétségtelenül bibliai korra megy
vissza, de ekkor s később is csupán mint a keleti művelt népek szokása terjedt
el. Ezzel szemben a nők hajlevágását csak büntetésnek alkalmazták az ősi zsidók
olyan esetekben, mikor a nő házasságtörést vagy erkölcstelenséget követett el.
Móz. IV. 5.18, Móz. III. 21.10. Minden más kategória azonban kibontott és
megnövesztett hajjal járhatott, férfi és nő egyaránt s azt a legszebb testi
dísznek tekintették. Az Énekek Éneke csodálat és magasztalás hangján említi
Sulamith hosszú, leomló hajviseletét. 4. 1; 4. 5; 7. 5 és Ezékiel 16. 7 .
Hajadonoknál általános szokás volt úgy az ókori zsidóságnál, mint a középkorban
is a keresztes hadjáratokig, sőt Nyugat-Európában megszakítás nélkül, a
hajadonok hosszú hajviselete. De a házas asszonyoknak már a Misna keletkezése
korában nem volt ildomos dolog kibontott hajjal, illetőleg fedetlen fejjel az
utcára menniük és vendégeik előtt mutatkozniuk. Arról is van feljegyzés, hogy
ha férjes asszony kibontott hajjal ment végig az utcán, az válóokul szolgált.
Ketubót tract. 7. 6, Jer. Szóta 1, 16b . Más adat szerint Bamid-bor Rabba 18.
20 pedig tisztes férfiú nem léphetett be olyan házba, ahol az asszony kibontott
hajjal mutatkozott, mert ezt a nők részéről illetlenségnek tekintették s a
meztelenség ervó egy nemének fogta fel az ókori zsidó erkölcsi felfogás. A
diaszpórában a környezet szokásai terjedtek el és legtöbbnyire nemcsak
leányoknak, hanem férjes asszonyoknak is megengedték a kibontott hajviseletet.
Ez főképp a román államok zsidóságánál volt általánosan elterjedve s a szefárd
és francia rabbik semmi kifogást sem emeltek ellene, sőt a Sulchan-Áruch, a
XVI. században kodifikált zsidó jog sem Órach Chájim 75. 2 . A hajlevágás
alkalmazása férjhez menetelkor, mely a hazai orthodoxia körében máig elterjedt,
kizárólagosan szláv szokás, ámbár van vélemény, amely szerint a Rajna-vidéki
zsidók a keresztes hadak pogromjainak nőgyalázásai ellen foganatosították ezt
az intézkedést. A hajlevágás ebben az esetben is a középkori német ghettók
szokása s így semmiféle vallási összefüggés nem lévén benne, ehhez képest
kötelező erővel sohasem bírt, de mint szokás, hihetetlen szívóssággal
fennmaradt napjainkig. A pontosan kimutatható bizonyítékok szerint azonban nem
is Rajna-vidéki, hanem egyenesen lengyelországi szláv eredetű ez a szokás. Itt
ugyanis a szlávok a hajadonokat formálisan eladták s ezzel egyidejűleg hajukat
tövig levágták. A zsidók azután a XVI. században átvették ezt a szokást
Lengyelországban, ahonnan az üldözések nyomán járó állandó vándorlás
következtében a szokás az egész Kelet- és Délkelet-Európára elterjedt, de p. o.
a művelt német orthodoxia vagy akár a régebbi olasz, holland és szefárd
zsidóság sohasem követte, míg Magyarországon az orthodox zsidóság az esküvői
szertartások egy fontos és ünnepélyes aktusának tekinti máig azt, valószínűleg
azért, mert súlyt helyezvén a házasélet tisztaságára, ezzel is megcsökkenteni kívánja
a megkísértések lehetőségét. Ha tehát nem is szép a szokás, az erkölcsi
tartalmat nem lehet elvitatni tőle és a lelkiismeret, ha a modern szempontokat
elveti, nehezen döntheti el: hasznos-e, vagy káros az ellene való agitáció.
Igen jellemző, hogy éppen a zsidók iránt rendkívül szigorú I. Miklós cár már
1845. rendeletileg meg akarta szüntetni ezt a szokásmaradványt, de
eredménytelenül. A szefárd zsidóknál a zsidó vallásosság és tudományosság
virágzása idején is kiváló rabbik adtak kifejezést a női fejelfedést korlátozó
intézkedések és szokások iránt való ellenszenvüknek. Így Mózes Alaskar
responzumaiban az egész fejlefedést puszta szokásnak tartja, amelynek semmiféle
kötelező ereje nincs. Nem kevésbé jellemző, hogy a középkorban a zsidó
tudományosság centrumában, a Provence-ban a zsidók előtt ismeretlen volt a
fejlefedés, mellyel vallásos megnyilvánuláskor sem éltek ők, akik a héber
nyelvű tudományos irodalom, a bibliaexegézis és filológia megalapítói voltak.
Erre vall a XIII. századbeli Izsák de Vienne Ór Zorua c. műve 2. 43 , mely
szerint a francia rabbik fedetlen fővel imádkoztak és náluk a gyermekek
Szimchász-Tóra ünnepén ugyanúgy járultak a Tóra elé. Mégis, ez csupán
Dél-Franciaországban volt meg, mert a fedetlen fővel való imádkozást sem
Spanyolországban, sem sehol nem engedték meg, aminthogy ez - mint jeleztük - a
bibliai korban is el volt tiltva, a kohanitáknak pedig előírt diadém, a Kóhen
gódól -nak, a főpapnak aranyozott szegélyű diadóm viselet volt kötelezően
előírva szertartásoknál. A fedetlen fővel való imádkozást elítélik a középkor
legkiválóbb rabbijai is, így Maimonidesz, Alfaszi és mások, sőt szintén szefárd
részről a Jóre Dea, a Sulchan-Áruch egyik része is. Csupán Franciaországban
voltak ez ellen, R. Ábrahám ben Nathaniel de Lunel, a ha-Manhig szerzője,
csodálkozik azon, hogy a spanyol zsidók ima közben befedik fejüket. Másrészt
mindenkor csupán szokásnak nyilvánítják az egészet éppen a legkiválóbb és
legvallásosabb rabbik és egyházi tudósok, így a XVIII. sz. leghíresebb zsidó
tudósa, R. Élija Vilna is. Viszont, mint szokás a jelzett provence-it kivéve,
mindenütt függetlenül, tehát bibliai korra visszamenőleg megvolt s el is volt
terjedve, mint azt a XVI. századi József del Medigo krétai szül., sokat utazott
padovai rabbi műveiből tudjuk. Minthogy pedig a fej elfedése vallásos
alkalmakkor általános szokás volt, ennek az ú. n. zsidóeskünél is meglehetős
lényeges szerepe volt az újkor folyamán. Annál érdekesebb, hogy kimutathatólag
éppen Magyarország volt az első amely törvényesen gondoskodott arról, hogy az
eskületételnél a fej fedve maradhasson, miután a zsidók saját Bibliájukra
tesznek esküt a bíróságok előtt. Ez az 1517-ből való törvény egyenesen
megköveteli, hogy pileum judaicum in capite habens tegyenek esküt. A pileus a
zsidóktól viselt sapka v. a cappa volt. E helyt helyt nem lehet említés nélkül
hagyni, hogy ugyanabban az időben Európa nyugati részén a zsidó egyáltalán nem
lehetett a bíróságok előtt tanú, mert rájuk a baseli zsinat idevonatkozott
döntése irányadó, mely szerint nem tanúskodhattak. A magyar törvényhozás tehát
az akkori viszonyokhoz mérten ismét humánus volt. A fövegben való eskületételre
a XVI.-XIX. század első felében számos német állam intézkedett törvényes úton
sorjában, míg az egészet el nem törölték, mint korszerűtlent. A fejviselet,
ill. a kalap használata ellen a XIX. század elejétől, a belső
zsidó-reformmozgalmaktól kezdve magának a zsidóságnak egy része foglalt állást
Németországban, Ausztriában, Magyarországon, majd Amerikában, ahol
reformhitközségek alakultak. Magyarországon a mozgalom vezetője Chorin Áron l.
o. aradi hírneves főrabbi volt, aki idevonatkozó támadó művét az orthodoxia
ellen írta ily címmel: Igeret Elószof oder Sendschreiben eines afrikanischen
Rabbis an seine Kollegen in Európa Prag. 1826 , melyre természetesen a válasz
orthodox részről nem maradt el s jogosult is volt, mert Chorin ebben a
kérdésben is mint valamennyiben, túlment a helyes és korszerű célon s a vallás
komoly tradícióit támadta meg. Irodalom. Löw Lipót, Gesammelte Schriften II.
köt., Eine Vorlesung über Barhauptigkeit címmel és Zunz, Gesammelte Schriften
II. köt. ; a Busch-féle Jahrbuch 82. k., továbbá Jew. Encycl.
11395.ht
CÍMSZÓ Fejvisele é hajlevágá
SZÓCIKK Fejvisele é hajlevágás zsidó F szokás ne biblia parancso alapszik
fejne fövegge val eltakarás szertartá vag imádkozá vag tiszteletnyilvánítá
alkalmáva kétségtelenü ókor eredet a megvol zsid államba is nő hajlevágás
szokás azonban mel Kelet-Európába Magyarországo i a orthodoxi körébe rendkívü
elterjedt legcsekélyeb mértékbe se vezethet vissz se bibliai se talmud vag gáon
korra ső középko els felér sem férjezet asszon hajlevágás zsidóéle számo
kutatój szerin kimutathatóa szlá eredet szokás melyhe zsid múltna egyáltalá
semm vonatkozás nincs éppol kevéssé min kaftánnak tincsne é má hasonl dolgoknak
melye szinté kelet-európa szlá eredetűek fe fedés tiszteletnyilvánítás feje k
zsid felfogásba íg a Iste irán val alázato tisztele kifejezésér i használják
zsidó tehá fedet fejje imádkoznak E szoká kétségtelenü biblia korr meg vissza d
ekko későb i csupá min kelet művel népe szokás terjed el Ezze szembe nő
hajlevágásá csa büntetésne alkalmaztá a ős zsidó olya esetekben miko n
házasságtörés vag erkölcstelensége követet el Móz IV 5.18 Móz III 21.10 Minde
má kategóri azonba kibontot é megnövesztet hajja járhatott férf é n egyarán az
legszeb test díszne tekintették A Éneke Ének csodála é magasztalá hangjá említ
Sulamit hosszú leoml hajviseletét 4 1 4 5 7 é Ezékie 16 Hajadonokná általáno
szoká vol úg a ókor zsidóságnál min középkorba i kereszte hadjáratokig ső
Nyugat-Európába megszakítá nélkül hajadono hossz hajviselete D háza asszonyokna
má Misn keletkezés korába ne vol ildomo dolo kibontot hajjal illetőle fedetle
fejje a utcár menniü é vendégei előt mutatkozniuk Arró i va feljegyzés hog h férje
asszon kibontot hajja men végi a utcán a válóoku szolgált Ketubó tract 7 6 Jer
Szót 1 16 Má ada szerin Bamid-bo Rabb 18 2 pedi tiszte férfi ne léphetet b olya
házba aho a asszon kibontot hajja mutatkozott mer ez nő részérő illetlenségne
tekintetté meztelensé erv eg neméne fogt fe a ókor zsid erkölcs felfogás
diaszpórába környeze szokása terjedte e é legtöbbnyir nemcsa leányoknak hane
férje asszonyokna i megengedté kibontot hajviseletet E főkép romá államo
zsidóságáná vol általánosa elterjedv szefár é franci rabbi semm kifogás se
emelte ellene ső Sulchan-Áruch XVI századba kodifikál zsid jo se Órac Cháji 75
hajlevágá alkalmazás férjhe menetelkor mel haza orthodoxi körébe mái elterjedt
kizárólagosa szlá szokás ámbá va vélemény amel szerin Rajna-vidék zsidó kereszte
hada pogromjaina nőgyalázása elle foganatosítottá ez a intézkedést hajlevágá
ebbe a esetbe i középkor néme ghettó szokás íg semmifél vallás összefüggé ne
lévé benne ehhe képes kötelez erőve sohase bírt d min szokás hihetetle
szívósságga fennmarad napjainkig pontosa kimutathat bizonyítéko szerin azonba
ne i Rajna-vidéki hane egyenese lengyelország szlá eredet e szokás It ugyani
szlávo hajadonoka formálisa eladtá ezze egyidejűle hajuka tövi levágták zsidó
azutá XVI századba átvetté ez szokás Lengyelországban ahonna a üldözése nyomá
jár álland vándorlá következtébe szoká a egés Kelet é Délkelet-Európár
elterjedt d p o művel néme orthodoxi vag aká régebb olasz hollan é szefár
zsidósá sohase követte mí Magyarországo a orthodo zsidósá a esküvő szertartáso eg
fonto é ünnepélye aktusána tekint mái azt valószínűle azért mer súly helyezvé
házaséle tisztaságára ezze i megcsökkenten kívánj megkísértése lehetőségét H
tehá ne i szé szokás a erkölcs tartalma ne lehe elvitatn től é lelkiismeret h
moder szempontoka elveti neheze dönthet el hasznos-e vag káro a ellen val
agitáció Ige jellemző hog éppe zsidó irán rendkívü szigor I Mikló cá má 1845
rendeletile me akart szüntetn ez szokásmaradványt d eredménytelenül szefár
zsidókná zsid vallásossá é tudományossá virágzás idejé i kivál rabbi adta
kifejezés nő fejelfedés korlátoz intézkedése é szokáso irán val ellenszenvüknek
Íg Móze Alaska responzumaiba a egés fejlefedés puszt szokásna tartja amelyne
semmifél kötelez erej nincs Ne kevésb jellemző hog középkorba zsid tudományossá
centrumában Provence-ba zsidó előt ismeretle vol fejlefedés mellye valláso
megnyilvánulásko se élte ők aki hébe nyelv tudományo irodalom bibliaexegézi é
filológi megalapító voltak Err val XIII századbel Izsá d Vienn Ó Zoru c műv 2 4
mel szerin franci rabbi fedetle főve imádkozta é nálu gyermeke Szimchász-Tór
ünnepé ugyanúg járulta Tór elé Mégis e csupá Dél-Franciaországba vol meg mer
fedetle főve val imádkozás se Spanyolországban se seho ne engedté meg aminthog
e min jeleztü biblia korba i e vol tiltva kohanitákna pedi előír diadém Kóhe
gódó -nak főpapna aranyozot szegély diadó visele vol kötelezőe előírv
szertartásoknál fedetle főve val imádkozás elítéli középko legkiválób rabbija
is íg Maimonidesz Alfasz é mások ső szinté szefár részrő Jór Dea Sulchan-Áruc
egyi rész is Csupá Franciaországba volta e ellen R Ábrahá be Nathanie d Lunel
ha-Manhi szerzője csodálkozi azon hog spanyo zsidó im közbe befedi fejüket
Másrész mindenko csupá szokásna nyilvánítjá a egésze éppe legkiválób é
legvallásosab rabbi é egyház tudósok íg XVIII sz leghíreseb zsid tudósa R Élij
Viln is Viszont min szoká jelzet provence-i kivéve mindenüt függetlenül tehá
biblia korr visszamenőle megvol e i vol terjedve min az XVI század Józse de
Medig kréta szül. soka utazot padova rabb műveibő tudjuk Minthog pedi fe
elfedés valláso alkalmakko általáno szoká volt enne a ú n zsidóesküné i
meglehető lényege szerep vol a újko folyamán Anná érdekesebb hog kimutathatóla
éppe Magyarorszá vol a els amel törvényese gondoskodot arról hog a
eskületételné fe fedv maradhasson miutá zsidó sajá Bibliájukr teszne eskü
bíróságo előtt E a 1517-bő val törvén egyenese megköveteli hog pileu judaicu i
capit haben tegyene esküt pileu zsidóktó visel sapk v capp volt hely hely ne
lehe említé nélkü hagyni hog ugyanabba a időbe Európ nyugat részé zsid
egyáltalá ne lehetet bíróságo előt tanú mer ráju basel zsina idevonatkozot
döntés irányadó mel szerin ne tanúskodhattak magya törvényhozá tehá a akkor
viszonyokho mérte ismé humánu volt fövegbe val eskületételr XVI.-XIX száza els
felébe számo néme álla intézkedet törvénye úto sorjában mí a egésze e ne
törölték min korszerűtlent fejviselet ill kala használat elle XIX száza
elejétől bels zsidó-reformmozgalmaktó kezdv magána zsidóságna eg rész foglal
állás Németországban Ausztriában Magyarországon maj Amerikában aho
reformhitközsége alakultak Magyarországo mozgalo vezetőj Chori Áro l o arad
hírneve főrabb volt ak idevonatkoz támad művé a orthodoxi elle írt il címmel
Igere Elószo ode Sendschreibe eine afrikanische Rabbi a sein Kollege i Európ
Prag 182 melyr természetese válas orthodo részrő ne marad e jogosul i volt mer
Chori ebbe kérdésbe i min valamennyiben túlmen helye é korszer célo vallá komol
tradíciói támadt meg Irodalom Lö Lipót Gesammelt Schrifte II köt. Ein Vorlesun
übe Barhauptigkei címme é Zunz Gesammelt Schrifte II köt Busch-fél Jahrbuc 82
k. tovább Jew Encycl
11395.h
CÍMSZ Fejvisel hajlevág
SZÓCIK Fejvisel hajlevágá zsid szoká n bibli parancs alapszi fejn fövegg va
eltakará szertart va imádkoz va tiszteletnyilvánít alkalmáv kétségtelen óko
erede megvo zsi államb i n hajlevágá szoká azonba me Kelet-Európáb Magyarország
orthodox köréb rendkív elterjed legcsekélye mértékb s vezethe viss s biblia s
talmu va gáo korr s középk el felé se férjeze asszo hajlevágá zsidóél szám
kutató szeri kimutatható szl erede szoká melyh zsi múltn egyáltal sem vonatkozá
ninc éppo kevéss mi kaftánna tincsn m hason dolgokna mely szint kelet-európ szl
eredetűe f fedé tiszteletnyilvánítá fej zsi felfogásb í Ist irá va alázat
tisztel kifejezésé használjá zsid teh fede fejj imádkozna szok kétségtelen
bibli kor me vissz ekk késő csup mi kele műve nép szoká terje e Ezz szemb n
hajlevágás cs büntetésn alkalmazt ő zsid oly esetekbe mik házasságtöré va
erkölcstelenség követe e Mó I 5.1 Mó II 21.1 Mind m kategór azonb kibonto
megnöveszte hajj járhatot fér egyará a legsze tes díszn tekintetté Ének Éne
csodál magasztal hangj emlí Sulami hossz leom hajviseleté Ezéki 1 Hajadonokn
általán szok vo ú óko zsidóságná mi középkorb kereszt hadjáratoki s Nyugat-Európáb
megszakít nélkü hajadon hoss hajviselet ház asszonyokn m Mis keletkezé koráb n
vo ildom dol kibonto hajja illetől fedetl fejj utcá menni vendége elő
mutatkozniu Arr v feljegyzé ho férj asszo kibonto hajj me vég utcá válóok
szolgál Ketub trac Je Szó
11395.
CÍMS Fejvise hajlevá
SZÓCI Fejvise hajlevág zsi szok bibl paranc alapsz fej föveg v eltakar
szertar v imádko v tiszteletnyilvání alkalmá kétségtele ók ered megv zs állam
hajlevág szok azonb m Kelet-Európá Magyarorszá orthodo köré rendkí elterje
legcsekély mérték vezeth vis bibli talm v gá kor közép e fel s férjez assz
hajlevág zsidóé szá kutat szer kimutathat sz ered szok mely zs múlt egyálta se
vonatkoz nin épp kevés m kaftánn tincs haso dolgokn mel szin kelet-euró sz
eredetű fed tiszteletnyilvánít fe zs felfogás Is ir v aláza tiszte kifejezés
használj zsi te fed fej imádkozn szo kétségtele bibl ko m viss ek kés csu m kel
műv né szok terj Ez szem hajlevágá c büntetés alkalmaz zsi ol esetekb mi
házasságtör v erkölcstelensé követ M 5. M I 21. Min kategó azon kibont
megnöveszt haj járhato fé egyar legsz te dísz tekintett Éne Én csodá magaszta
hang eml Sulam hoss leo hajviselet Ezék Hajadonok általá szo v ók zsidóságn m
középkor keresz hadjáratok Nyugat-Európá megszakí nélk hajado hos hajvisele há
asszonyok Mi keletkez korá v ildo do kibont hajj illető fedet fej utc menn
vendég el mutatkozni Ar feljegyz h fér assz kibont haj m vé utc válóo szolgá
Ketu tra J Sz a szer Bamid- Ra pe tisz fér léphet ol ház a assz kibont haj
mutatkozo m részé illetlenség tekintet meztelen e nemé fo ók zs erköl felfog
diaszpórá környe szoká terjed legtöbbny nemc leányokn ha fér asszonyok megenged
kibont hajviselet fők ro álla zsidóságá v általáno elterje szef fran rab se
kifog emel elle Sulchan-Áru X század kodifik zs Ór Chá hajlevá alkalmaz férj
menetelk m ha orthodo köré m elterje kizárólago sz szok ám vélemé am szer
Rajna-vid zsi keresz ha pogromjai nőgyalázá el foganatosítot intézkedé hajlevá
eb eset középk né ghet szok semmif vall összefüg lé ben eh kép kötel erő soha
bí m szok hihetet szívósság fennmar napjaink ponto kimutath bizonyíté szer azon
Rajna-vidé ha egyene lengyelorsz sz ered szok ugya szlá hajadono formáli elad
ez egyidejű haju tö levágt zsi azu X század átvet szok Lengyelországb ahon
üldözé nyo j álla vándor következté szo eg Kel Délkelet-Európ elterje műv né
orthodo v a rége ola holl szef zsidó soha követ Magyarorszá ortho zsidó eskü
szertartá fon ünnepél aktusá teki m a valószínű azé m sú helyez házasé
tisztaságá ez megcsökkent kívá megkísérté lehetőség te s szok erköl tartal le
elvita t lelkiismer mod szemponto elve nehe dönth hasznos v ká ell v agitác I
jellem h ép zsi ir rendkí szig Mik 18 rendeleti aka szünte szokásmaradván
eredménytelen szef zsidók zs vallásos tudományos virágz ide kiv rab ad kifejez
fejelfed korlát intézkedé szoká ir v ellenszenvükn Mó Alas responzumai eg
fejlefed pus szokás tart amely semmif kötel er nin kevé jellem h középkor zs
tudományos centrumáb Provence- zsi el ismeret v fejlefed mell vallá
megnyilvánulás él a hé nye tudomán irodal bibliaexegé filoló megalapí volt E v
XI századb Iz Vie Zo m m szer fran rab fedet fő imádkoz ná gyerme Szimchász-T
ünne ugyan járul T e Még csu Dél-Franciaország v m m fedet fő v imádkoz
Spanyolországb se enged m aminth m jelez bibl kor v tilt kohaniták pe elő diad
Kó gó -n főpap aranyoz szegé dia vise v kötelez előí szertartásokn fedet fő v
imádkoz elíté közép legkivál rabbi Maimonide Alfa más szin szef rész J D
Sulchan-Ár eg ré Csu Franciaország vol ell Ábra Nathan Lun ha-Man szerző
csodálko az h span zsi köz befe fejük Másré minden csu szokás nyilvánít egés ép
legkivál legvallásos rab egyh tudós XVI leghíres zs tudó Él Vi Viszo m szo jelz
provence kivé minden független te bibl ko visszamenő megv v terjed m X száz Józ
Med kré szü so utaz pado ra művei tudj Minth pe elfed vallá alkalmak általá szo
vo en zsidóeskü meglehe lénye szer v új folyam An érdekese h kimutatható ép
Magyarors v e am törvénye gondoskod arr h eskületétel fe maradhass miu zsi sa
Bibliáju tesz es bírósá elő 1517- v törv egyene megkövete h pil judai cap hab
tegye esk pil zsidók vis sa ca vo he he le emlí nél hagy h ugyanab idő Eur nyug
rés zs egyálta lehet bírósá el ta m rá bas zsi idevonatkoz dönt iránya m szer
tanúskodhatt mag törvényho te akk viszonyok mér is humá vo föveg v eskületéte
XVI.-X szá e felé szá né ál intézked törvén ú sorjáb egés törölt m korszerűtle
fejvisel i ka használ el X szá elejét be zsidó-reformmozgalmak kez magá
zsidóság ré fogl áll Németországb Ausztriáb Magyarország m Amerikáb a
reformhitközsé alakult Magyarorszá mozga vezet Cho Á ar hírne főra vo idevonatk
tám mű orthodo el í címm Ige Elós o Sendschrei ei afrikanisc Rab se Kolle Eur
Pr 1 mel természete vál ortho rész mar jogos vo m Cho eb kérdés m valamennyib
túlm hel korsz cé val kom tradíci táma m Irodal Lip Gesamme Schrif kö E Vorles
ü Barhauptigk cím Zu Gesamme Schrif k Busch-f Jahrb tová J Ency
11395
CÍM Fejvis hajlev
SZÓC Fejvis hajlevá zs szo bib paran alaps fe föve eltaka szerta imádk
tiszteletnyilván alkalm kétségtel ó ere meg z álla hajlevá szo azon Kelet-Európ
Magyarorsz orthod kör rendk elterj legcsekél mérté vezet vi bibl tal g ko közé
fe férje ass hajlevá zsidó sz kuta sze kimutatha s ere szo mel z múl egyált s
vonatko ni ép kevé kaftán tinc has dolgok me szi kelet-eur s eredet fe
tiszteletnyilvání f z felfogá I i aláz tiszt kifejezé használ zs t fe fe
imádkoz sz kétségtel bib k vis e ké cs ke mű n szo ter E sze hajlevág bünteté
alkalma zs o esetek m házasságtö erkölcstelens köve 5 21 Mi kateg azo kibon
megnövesz ha járhat f egya legs t dís tekintet Én É csod magaszt han em Sula
hos le hajvisele Ezé Hajadono által sz ó zsidóság középko keres hadjárato
Nyugat-Európ megszak nél hajad ho hajvisel h asszonyo M keletke kor ild d kibon
haj illet fede fe ut men vendé e mutatkozn A feljegy fé ass kibon ha v ut váló
szolg Ket tr S sze Bamid R p tis fé léphe o há ass kibon ha mutatkoz rész
illetlensé tekinte meztele nem f ó z erkö felfo diaszpór körny szok terje
legtöbbn nem leányok h fé asszonyo megenge kibon hajvisele fő r áll zsidóság
általán elterj sze fra ra s kifo eme ell Sulchan-Ár száza kodifi z Ó Ch hajlev
alkalma fér menetel h orthod kör elterj kizárólag s szo á vélem a sze Rajna-vi
zs keres h pogromja nőgyaláz e foganatosíto intézked hajlev e ese közép n ghe
szo semmi val összefü l be e ké köte er soh b szo hihete szívóssá fennma
napjain pont kimutat bizonyít sze azo Rajna-vid h egyen lengyelors s ere szo
ugy szl hajadon formál ela e egyidej haj t levág zs az száza átve szo
Lengyelország aho üldöz ny áll vándo következt sz e Ke Délkelet-Euró elterj mű
n orthod rég ol hol sze zsid soh köve Magyarorsz orth zsid esk szertart fo
ünnepé aktus tek valószín az s helye házas tisztaság e megcsökken kív megkísért
lehetősé t szo erkö tarta l elvit lelkiisme mo szempont elv neh dönt haszno k
el agitá jelle é zs i rendk szi Mi 1 rendelet ak szünt szokásmaradvá
eredménytele sze zsidó z valláso tudományo virág id ki ra a kifeje fejelfe
korlá intézked szok i ellenszenvük M Ala responzuma e fejlefe pu szoká tar amel
semmi köte e ni kev jelle középko z tudományo centrumá Provence zs e ismere
fejlefe mel vall megnyilvánulá é h ny tudomá iroda bibliaexeg filol megalap vol
X század I Vi Z sze fra ra fede f imádko n gyerm Szimchász- ünn ugya járu Mé cs
Dél-Franciaorszá fede f imádko Spanyolország s enge amint jele bib ko til
kohanitá p el dia K g - főpa aranyo szeg di vis kötele elő szertartások fede f
imádko elít közé legkivá rabb Maimonid Alf má szi sze rés Sulchan-Á e r Cs
Franciaorszá vo el Ábr Natha Lu ha-Ma szerz csodálk a spa zs kö bef fejü Másr
minde cs szoká nyilvání egé é legkivá legvalláso ra egy tudó XV leghíre z tud É
V Visz sz jel provenc kiv minde függetle t bib k visszamen meg terje szá Jó Me
kr sz s uta pad r műve tud Mint p elfe vall alkalma által sz v e zsidóesk
megleh lény sze ú folya A érdekes kimutathat é Magyaror a törvény gondosko ar
eskületéte f maradhas mi zs s Bibliáj tes e bírós el 1517 tör egyen megkövet pi
juda ca ha tegy es pi zsidó vi s c v h h l eml né hag ugyana id Eu nyu ré z
egyált lehe bírós e t r ba zs idevonatko dön irány sze tanúskodhat ma törvényh
t ak viszonyo mé i hum v föve eskületét XVI.- sz fel sz n á intézke törvé sorjá
egé töröl korszerűtl fejvise k haszná e sz elejé b zsidó-reformmozgalma ke mag
zsidósá r fog ál Németország Ausztriá Magyarorszá Ameriká reformhitközs alakul
Magyarorsz mozg veze Ch a hírn főr v idevonat tá m orthod e cím Ig Eló
Sendschre e afrikanis Ra s Koll Eu P me természet vá orth rés ma jogo v Ch e
kérdé valamennyi túl he kors c va ko tradíc tám Iroda Li Gesamm Schri k Vorle
Barhauptig cí Z Gesamm Schri Busch- Jahr tov Enc
1139
CÍ Fejvi hajle
SZÓ Fejvi hajlev z sz bi para alap f föv eltak szert imád tiszteletnyilvá
alkal kétségte er me áll hajlev sz azo Kelet-Euró Magyarors ortho kö rend elter
legcseké mért veze v bib ta k köz f férj as hajlev zsid s kut sz kimutath er sz
me mú egyál vonatk n é kev kaftá tin ha dolgo m sz kelet-eu erede f
tiszteletnyilván felfog alá tisz kifejez haszná z f f imádko s kétségte bi vi k
c k m sz te sz hajlevá büntet alkalm z esete házasságt erkölcstelen köv 2 M
kate az kibo megnöves h járha egy leg dí tekinte É cso magasz ha e Sul ho l
hajvisel Ez Hajadon álta s zsidósá középk kere hadjárat Nyugat-Euró megsza né
haja h hajvise asszony keletk ko il kibo ha ille fed f u me vend mutatkoz
feljeg f as kibo h u vál szol Ke t sz Bami ti f léph h as kibo h mutatko rés
illetlens tekint meztel ne erk felf diaszpó körn szo terj legtöbb ne leányo f
asszony megeng kibo hajvisel f ál zsidósá általá elter sz fr r kif em el
Sulchan-Á száz kodif C hajle alkalm fé menete ortho kö elter kizáróla sz véle
sz Rajna-v z kere pogromj nőgyalá foganatosít intézke hajle es közé gh sz semm
va összef b k köt e so sz hihet szívóss fennm napjai pon kimuta bizonyí sz az
Rajna-vi egye lengyelor er sz ug sz hajado formá el egyide ha levá z a száz átv
sz Lengyelorszá ah üldö n ál vánd következ s K Délkelet-Eur elter m ortho ré o
ho sz zsi so köv Magyarors ort zsi es szertar f ünnep aktu te valószí a hely
háza tisztasá megcsökke kí megkísér lehetős sz erk tart elvi lelkiism m szempon
el ne dön haszn e agit jell z rend sz M rendele a szün szokásmaradv eredménytel
sz zsid vallás tudomány virá i k r kifej fejelf korl intézke szo ellenszenvü Al
responzum fejlef p szok ta ame semm köt n ke jell középk tudomány centrum
Provenc z ismer fejlef me val megnyilvánul n tudom irod bibliaexe filo megala
vo száza V sz fr r fed imádk gyer Szimchász ün ugy jár M c Dél-Franciaorsz fed
imádk Spanyolorszá eng amin jel bi k ti kohanit e di főp arany sze d vi kötel
el szertartáso fed imádk elí köz legkiv rab Maimoni Al m sz sz ré Sulchan- C
Franciaorsz v e Áb Nath L ha-M szer csodál sp z k be fej Más mind c szok
nyilván eg legkiv legvallás r eg tud X leghír tu Vis s je proven ki mind
függetl bi visszame me terj sz J M k s ut pa műv tu Min elf val alkalm álta s
zsidóes megle lén sz foly érdeke kimutatha Magyaro törvén gondosk a eskületét
maradha m z Bibliá te bíró e 151 tö egye megköve p jud c h teg e p zsid v em n
ha ugyan i E ny r egyál leh bíró b z idevonatk dö irán sz tanúskodha m törvény
a viszony m hu föv eskületé XVI. s fe s intézk törv sorj eg törö korszerűt
fejvis haszn s elej zsidó-reformmozgalm k ma zsidós fo á Németorszá Ausztri
Magyarorsz Amerik reformhitköz alaku Magyarors moz vez C hír fő idevona t ortho
cí I El Sendschr afrikani R Kol E m természe v ort ré m jog C kérd valamenny tú
h kor v k tradí tá Irod L Gesam Schr Vorl Barhaupti c Gesam Schr Busch Jah to
En