15155.htm

CÍMSZÓ: Uj-Testamentum

SZÓCIKK: "Ezen az alapon azonban még nem lehet Jézust egyszerűen a mithológiába utalni, mert Josephus Flavius talán éppen valláspolitikai okokból tartotta kívánatosnak az elhallgatást, vagy azért, mert az ő idejében még nem kristályosodott ki Jézus későbbi jelentősége. Aminthogy az sem felelne meg a történelmi kutatás objektivitásának, ha azt akarnók bizonyítani, hogy Josephus Flavius igenis ismerte Jézust, küldetését és történetét is, csak azért, mert könyvében a következő feljegyzés található: «Ez időben élt Jézus, bölcs ember, ha ugyan embernek nevezhető. Ő ugyanis csodás dolgokat művelt és tanította azokat, akik örömmel fogadták igazságait. Sok zsidót és sok hellént vonzott magához. Ő volt a Messiás. Amikor a mi első embereink följelentésére Pilátus keresztre feszíttette őt, nem hagytak fel vele, akik szerették. Három nap múlva ugyanis újból élve jelent meg nekik, miután az isteni próféták ezt és ezer más csodadolgot jósoltak felőle. Még mai napig sem szűnt meg azoknak a gyülekezete, amely őróla kereszténynek neveztetik.» Maga a keresztény tudományos irodalom is elismeri, hogy ezt nem írhatta Josephus, akinek más felfogása volt a Messiásról. A kohén származású büszke tudós, aki politikus, hadvezér és kormányzó volt, elégszer érezhette a messiási gondolattal járó nyugtalanságot és nem magasztalhatott fel olyan embert, aki súlyos válságokkal fenyegette az akkori zsidóság lelki életét. Josephus csak akkor írhatta volna le ezeket a szavakat, ha szakított volna a zsidósággal, de éppen az iratokból tudjuk, hogy szigorúan a hitéhez ragaszkodott. A kritika meg is állapította, hogy ezt a helyet kétségtelenül keresztény ember csempészte be utólag a szövegbe, mert e hely interpolálására szüksége volt a kereszténységnek, hogy tanításaihoz történetírói tanúságot kapjon, miután az egykorú Tacituson kívül egy historikus sem emlékezik meg Jézusról, és Tacitus is csupán a halálát említi. Mindenesetre nehéz elképzelni, hogy azokban az időkben, mikor újak voltak még a Jézusra vonatkozó hagyományok, de kezdett már kikristályosodni a kereszténység történelmi felfogása, a mozgalomról ennyi szimpátiával írhasson egy zsidó történetíró, mikor nem számíthatott kölcsönösségre és nem lehetett már titok, hogy ha ezeket a hagyományokat a történetírás veszi át, akkor is inkább ellenérzéssel, mint szimpátiával fog fordulni a zsidóság ellen. Az Evangéliumokban valóban már érezhető is a zsidóellenes hangulat. Különösen éles az irányzatosság a Júdás árulásáról szóló epizódban. Olyan alkatelemekből rakták össze ezt az epizódot, amelyek még látszatra sem mentik meg a történeti logikát. Jézus tudja, meg is mondja, hogy tanítványai közül egy el fogja árulni. Ez sejtelemnél több lehetett, próféciánál konkrétebb tudás és az áruló jellemének és szándékának biztos ismeretén alapult. Jézusnak tudnia kellett, hogy melyik lesz az áruló és ha úgy tudta, hogy Júdás fogja elárulni, akkor mégis miért tűrte meg maga mellett'? A történelmi adottságok félreértése és a logika korlátait leromboló célzatosság sugalmazta az árulás exponálását és végrehajtását is. Júdás úgy árulta el Jézust, hogy megcsókolja. Ez volt a jeladás és Jézus személyazonosságának a megpecsételése. Mindez csak amellett a szuppozició mellett történhetett volna meg, hogy sem a hatalom képviselői, sem a végrehajtói nem ismerték Jézust. De az U. előadása szerint százezrek ujjongtak Jézus elé, mikor bevonult Jeruzsálembe. Nyilvános helyeken tanított és prédikált, a templomból kiverte a kufárokat, ami bizonyára nemcsak a papok, de a hatóság figyelmét is reá terelte; el lehet-e hát képzelni, hogy ilyen körülmények között éppen csak a rendészeti hatóság nem ismerte Jézust? Valóban sem a főpap (ha volt szerepe Jézus elfogatásában és tragédiájában), sem Pilátus, aki kivégeztette, mert féltette tőle a római hatalomtól megtámasztott közrendet, nem szorult arra, hogy valaki a ráismerés céljából csókkal, vagy akármilyen más jellel elárulja. Még a romantika és Jézusnak az ellentétek által való glorifikálása sem követel ennyi logikai megtagadást. Hogy ezt az epizódot mégis beszőtték Jézus történetébe, annak csak egy magyarázata lehet, még pedig az, hogy akkor, amikor az Evangéliumot a hagyományok nyomán megírták, már nagyon kiéleződött az ellentét keresztények és Judaiak között és a vallási ellenszenv politikai szükségességnek érezte a zsidók megbélyegzését, főleg pedig a felelősségnek rájuk való áthárítását. Az események még túl frissek voltak ahhoz, hogy elviselhessenek a történelmi tényekkel meg nem egyező vádaskodást, különösen olyant, amely az egész nép ellen lazíthatta a Krisztushívek fájdalmát és haragját. De szimbolikus sejtetést elbírt már az akkori hangulat. Jézus elárulójának tehát Judást (Juda) tették meg, az egész nép nevének hordozóját, a megbélyegzés ilyenformán nemcsak őt magát érte, hanem az egész népet is (Judaeusok), amelyet szimbolizál. A célzatosság és a mindjobban erősödő keresztény ellenségeskedés nem kerülte el az akkori zsidók figyelmét és az új vallás hatásai is már oly nagy erővel mutatkoztak, hogy az ősi zsidó vallás védelmet követelt. A zsidó hagyomány őrzői ennélfogva állást foglaltak az új hit terjesztői ellen és különféle törvényes intézkedéssel körülbástyázták a zsidó hitet és zsidó életet, hogy abba semmi se szivároghasson be az új vallás lényeges tanításaiból. Ezek közzé az intézkedések közzé tartozik pl. a miséhez használt bor tilalma is. Ezek a belső elsáncolások azonban nem viselik magukon a harciasság jellegét. Az akkori zsidóság még nem vitatkozott a kereszténységgel és mikor meg is indult (különösen Alexandriában) az apologetikus irodalom, ez akkor is inkább csak a judaizmus ismertetésére és feldicsérésére szorítkozott, de kevés szót vesztegetett arra, hogy más vallásokat lebecsüljön. Ez annál feltűnőbb, mert az új kereszténység nem volt ennyire kíméletes és írásai sok célzatossággal keserítették az akkori zsidóságot. De az itt-ott kiütköző célzatosság sem vonhat le semmit sem az evangéliumi könyvek értékéből és szépségeiből. Az ethikája kétségkívül nagyon alkalmas arra, hogy a vajúdó és kibontakozó új világszemlélet rajongóit még nagyobb rajongásra lelkesítse."

Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter) található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulnak még hibák, úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg a digitalizált oldalképet! Ez a(z) 5155. címszó a lexikon => 920. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013

 

 

A további szöveg a keresőmotor hatékonyságának növelésére szolgál, nem elolvasásra.

4953255472018468

15155.htm

CÍMSZÓ: Uj-Testamentum

SZÓCIKK: Ezen az alapon azonban még nem lehet Jézust egyszerűen a mithológiába utalni, mert Josephus Flavius talán éppen valláspolitikai okokból tartotta kívánatosnak az elhallgatást, vagy azért, mert az ő idejében még nem kristályosodott ki Jézus későbbi jelentősége. Aminthogy az sem felelne meg a történelmi kutatás objektivitásának, ha azt akarnók bizonyítani, hogy Josephus Flavius igenis ismerte Jézust, küldetését és történetét is, csak azért, mert könyvében a következő feljegyzés található: Ez időben élt Jézus, bölcs ember, ha ugyan embernek nevezhető. Ő ugyanis csodás dolgokat művelt és tanította azokat, akik örömmel fogadták igazságait. Sok zsidót és sok hellént vonzott magához. Ő volt a Messiás. Amikor a mi első embereink följelentésére Pilátus keresztre feszíttette őt, nem hagytak fel vele, akik szerették. Három nap múlva ugyanis újból élve jelent meg nekik, miután az isteni próféták ezt és ezer más csodadolgot jósoltak felőle. Még mai napig sem szűnt meg azoknak a gyülekezete, amely őróla kereszténynek neveztetik. Maga a keresztény tudományos irodalom is elismeri, hogy ezt nem írhatta Josephus, akinek más felfogása volt a Messiásról. A kohén származású büszke tudós, aki politikus, hadvezér és kormányzó volt, elégszer érezhette a messiási gondolattal járó nyugtalanságot és nem magasztalhatott fel olyan embert, aki súlyos válságokkal fenyegette az akkori zsidóság lelki életét. Josephus csak akkor írhatta volna le ezeket a szavakat, ha szakított volna a zsidósággal, de éppen az iratokból tudjuk, hogy szigorúan a hitéhez ragaszkodott. A kritika meg is állapította, hogy ezt a helyet kétségtelenül keresztény ember csempészte be utólag a szövegbe, mert e hely interpolálására szüksége volt a kereszténységnek, hogy tanításaihoz történetírói tanúságot kapjon, miután az egykorú Tacituson kívül egy historikus sem emlékezik meg Jézusról, és Tacitus is csupán a halálát említi. Mindenesetre nehéz elképzelni, hogy azokban az időkben, mikor újak voltak még a Jézusra vonatkozó hagyományok, de kezdett már kikristályosodni a kereszténység történelmi felfogása, a mozgalomról ennyi szimpátiával írhasson egy zsidó történetíró, mikor nem számíthatott kölcsönösségre és nem lehetett már titok, hogy ha ezeket a hagyományokat a történetírás veszi át, akkor is inkább ellenérzéssel, mint szimpátiával fog fordulni a zsidóság ellen. Az Evangéliumokban valóban már érezhető is a zsidóellenes hangulat. Különösen éles az irányzatosság a Júdás árulásáról szóló epizódban. Olyan alkatelemekből rakták össze ezt az epizódot, amelyek még látszatra sem mentik meg a történeti logikát. Jézus tudja, meg is mondja, hogy tanítványai közül egy el fogja árulni. Ez sejtelemnél több lehetett, próféciánál konkrétebb tudás és az áruló jellemének és szándékának biztos ismeretén alapult. Jézusnak tudnia kellett, hogy melyik lesz az áruló és ha úgy tudta, hogy Júdás fogja elárulni, akkor mégis miért tűrte meg maga mellett'? A történelmi adottságok félreértése és a logika korlátait leromboló célzatosság sugalmazta az árulás exponálását és végrehajtását is. Júdás úgy árulta el Jézust, hogy megcsókolja. Ez volt a jeladás és Jézus személyazonosságának a megpecsételése. Mindez csak amellett a szuppozició mellett történhetett volna meg, hogy sem a hatalom képviselői, sem a végrehajtói nem ismerték Jézust. De az U. előadása szerint százezrek ujjongtak Jézus elé, mikor bevonult Jeruzsálembe. Nyilvános helyeken tanított és prédikált, a templomból kiverte a kufárokat, ami bizonyára nemcsak a papok, de a hatóság figyelmét is reá terelte; el lehet-e hát képzelni, hogy ilyen körülmények között éppen csak a rendészeti hatóság nem ismerte Jézust? Valóban sem a főpap ha volt szerepe Jézus elfogatásában és tragédiájában , sem Pilátus, aki kivégeztette, mert féltette tőle a római hatalomtól megtámasztott közrendet, nem szorult arra, hogy valaki a ráismerés céljából csókkal, vagy akármilyen más jellel elárulja. Még a romantika és Jézusnak az ellentétek által való glorifikálása sem követel ennyi logikai megtagadást. Hogy ezt az epizódot mégis beszőtték Jézus történetébe, annak csak egy magyarázata lehet, még pedig az, hogy akkor, amikor az Evangéliumot a hagyományok nyomán megírták, már nagyon kiéleződött az ellentét keresztények és Judaiak között és a vallási ellenszenv politikai szükségességnek érezte a zsidók megbélyegzését, főleg pedig a felelősségnek rájuk való áthárítását. Az események még túl frissek voltak ahhoz, hogy elviselhessenek a történelmi tényekkel meg nem egyező vádaskodást, különösen olyant, amely az egész nép ellen lazíthatta a Krisztushívek fájdalmát és haragját. De szimbolikus sejtetést elbírt már az akkori hangulat. Jézus elárulójának tehát Judást Juda tették meg, az egész nép nevének hordozóját, a megbélyegzés ilyenformán nemcsak őt magát érte, hanem az egész népet is Judaeusok , amelyet szimbolizál. A célzatosság és a mindjobban erősödő keresztény ellenségeskedés nem kerülte el az akkori zsidók figyelmét és az új vallás hatásai is már oly nagy erővel mutatkoztak, hogy az ősi zsidó vallás védelmet követelt. A zsidó hagyomány őrzői ennélfogva állást foglaltak az új hit terjesztői ellen és különféle törvényes intézkedéssel körülbástyázták a zsidó hitet és zsidó életet, hogy abba semmi se szivároghasson be az új vallás lényeges tanításaiból. Ezek közzé az intézkedések közzé tartozik pl. a miséhez használt bor tilalma is. Ezek a belső elsáncolások azonban nem viselik magukon a harciasság jellegét. Az akkori zsidóság még nem vitatkozott a kereszténységgel és mikor meg is indult különösen Alexandriában az apologetikus irodalom, ez akkor is inkább csak a judaizmus ismertetésére és feldicsérésére szorítkozott, de kevés szót vesztegetett arra, hogy más vallásokat lebecsüljön. Ez annál feltűnőbb, mert az új kereszténység nem volt ennyire kíméletes és írásai sok célzatossággal keserítették az akkori zsidóságot. De az itt-ott kiütköző célzatosság sem vonhat le semmit sem az evangéliumi könyvek értékéből és szépségeiből. Az ethikája kétségkívül nagyon alkalmas arra, hogy a vajúdó és kibontakozó új világszemlélet rajongóit még nagyobb rajongásra lelkesítse.

15155.ht

CÍMSZÓ Uj-Testamentu

SZÓCIKK Eze a alapo azonba mé ne lehe Jézus egyszerűe mithológiáb utalni mer Josephu Flaviu talá éppe valláspolitika okokbó tartott kívánatosna a elhallgatást vag azért mer a idejébe mé ne kristályosodot k Jézu később jelentősége Aminthog a se feleln me történelm kutatá objektivitásának h az akarnó bizonyítani hog Josephu Flaviu igeni ismert Jézust küldetésé é történeté is csa azért mer könyvébe következ feljegyzé található E időbe él Jézus bölc ember h ugya emberne nevezhető ugyani csodá dolgoka művel é tanított azokat aki örömme fogadtá igazságait So zsidó é so hellén vonzot magához vol Messiás Amiko m els emberein följelentésér Pilátu keresztr feszíttett őt ne hagyta fe vele aki szerették Háro na múlv ugyani újbó élv jelen me nekik miutá a isten prófétá ez é eze má csodadolgo jósolta felőle Mé ma napi se szűn me azokna gyülekezete amel őról keresztényne neveztetik Mag keresztén tudományo irodalo i elismeri hog ez ne írhatt Josephus akine má felfogás vol Messiásról kohé származás büszk tudós ak politikus hadvezé é kormányz volt elégsze érezhett messiás gondolatta jár nyugtalanságo é ne magasztalhatot fe olya embert ak súlyo válságokka fenyegett a akkor zsidósá lelk életét Josephu csa akko írhatt voln l ezeke szavakat h szakítot voln zsidósággal d éppe a iratokbó tudjuk hog szigorúa hitéhe ragaszkodott kritik me i állapította hog ez helye kétségtelenü keresztén embe csempészt b utóla szövegbe mer hel interpolálásár szükség vol kereszténységnek hog tanításaiho történetíró tanúságo kapjon miutá a egykor Tacituso kívü eg historiku se emlékezi me Jézusról é Tacitu i csupá halálá említi Mindenesetr nehé elképzelni hog azokba a időkben miko úja volta mé Jézusr vonatkoz hagyományok d kezdet má kikristályosodn kereszténysé történelm felfogása mozgalomró enny szimpátiáva írhasso eg zsid történetíró miko ne számíthatot kölcsönösségr é ne lehetet má titok hog h ezeke hagyományoka történetírá vesz át akko i inkáb ellenérzéssel min szimpátiáva fo forduln zsidósá ellen A Evangéliumokba valóba má érezhet i zsidóellene hangulat Különöse éle a irányzatossá Júdá árulásáró szól epizódban Olya alkatelemekbő raktá össz ez a epizódot amelye mé látszatr se menti me történet logikát Jézu tudja me i mondja hog tanítványa közü eg e fogj árulni E sejtelemné töb lehetett próféciáná konkréteb tudá é a árul jelleméne é szándékána bizto ismereté alapult Jézusna tudni kellett hog melyi les a árul é h úg tudta hog Júdá fogj elárulni akko mégi miér tűrt me mag mellett' történelm adottságo félreértés é logik korlátai lerombol célzatossá sugalmazt a árulá exponálásá é végrehajtásá is Júdá úg árult e Jézust hog megcsókolja E vol jeladá é Jézu személyazonosságána megpecsételése Minde csa amellet szuppozici mellet történhetet voln meg hog se hatalo képviselői se végrehajtó ne ismerté Jézust D a U előadás szerin százezre ujjongta Jézu elé miko bevonul Jeruzsálembe Nyilváno helyeke tanítot é prédikált templombó kivert kufárokat am bizonyár nemcsa papok d hatósá figyelmé i re terelte e lehet- há képzelni hog ilye körülménye közöt éppe csa rendészet hatósá ne ismert Jézust Valóba se főpa h vol szerep Jézu elfogatásába é tragédiájába se Pilátus ak kivégeztette mer féltett től róma hatalomtó megtámasztot közrendet ne szorul arra hog valak ráismeré céljábó csókkal vag akármilye má jelle elárulja Mé romantik é Jézusna a ellentéte álta val glorifikálás se követe enny logika megtagadást Hog ez a epizódo mégi beszőtté Jézu történetébe anna csa eg magyarázat lehet mé pedi az hog akkor amiko a Evangéliumo hagyományo nyomá megírták má nagyo kiéleződöt a ellenté kereszténye é Judaia közöt é vallás ellenszen politika szükségességne érezt zsidó megbélyegzését főle pedi felelősségne ráju val áthárítását A eseménye mé tú frisse volta ahhoz hog elviselhessene történelm tényekke me ne egyez vádaskodást különöse olyant amel a egés né elle lazíthatt Krisztushíve fájdalmá é haragját D szimboliku sejtetés elbír má a akkor hangulat Jézu elárulójána tehá Judás Jud tetté meg a egés né nevéne hordozóját megbélyegzé ilyenformá nemcsa ő magá érte hane a egés népe i Judaeuso amelye szimbolizál célzatossá é mindjobba erősöd keresztén ellenségeskedé ne került e a akkor zsidó figyelmé é a ú vallá hatása i má ol nag erőve mutatkoztak hog a ős zsid vallá védelme követelt zsid hagyomán őrző ennélfogv állás foglalta a ú hi terjesztő elle é különfél törvénye intézkedésse körülbástyáztá zsid hite é zsid életet hog abb semm s szivároghasso b a ú vallá lényege tanításaiból Eze közz a intézkedése közz tartozi pl miséhe használ bo tilalm is Eze bels elsáncoláso azonba ne viseli maguko harciassá jellegét A akkor zsidósá mé ne vitatkozot kereszténységge é miko me i indul különöse Alexandriába a apologetiku irodalom e akko i inkáb csa judaizmu ismertetésér é feldicsérésér szorítkozott d kevé szó vesztegetet arra hog má vallásoka lebecsüljön E anná feltűnőbb mer a ú kereszténysé ne vol ennyir kímélete é írása so célzatosságga keserítetté a akkor zsidóságot D a itt-ot kiütköz célzatossá se vonha l semmi se a evangélium könyve értékébő é szépségeiből A ethikáj kétségkívü nagyo alkalma arra hog vajúd é kibontakoz ú világszemléle rajongói mé nagyob rajongásr lelkesítse

15155.h

CÍMSZ Uj-Testament

SZÓCIK Ez alap azonb m n leh Jézu egyszerű mithológiá utaln me Joseph Flavi tal épp valláspolitik okokb tartot kívánatosn elhallgatás va azér me idejéb m n kristályosodo Jéz későb jelentőség Amintho s felel m történel kutat objektivitásána a akarn bizonyítan ho Joseph Flavi igen ismer Jézus küldetés történet i cs azér me könyvéb követke feljegyz találhat időb é Jézu böl embe ugy embern nevezhet ugyan csod dolgok műve tanítot azoka ak örömm fogadt igazságai S zsid s hellé vonzo magáho vo Messiá Amik el emberei följelentésé Pilát kereszt feszíttet ő n hagyt f vel ak szeretté Hár n múl ugyan újb él jele m neki miut iste prófét e ez m csodadolg jósolt felől M m nap s szű m azokn gyülekezet ame őró keresztényn nevezteti Ma kereszté tudomány irodal elismer ho e n írhat Josephu akin m felfogá vo Messiásró koh származá büsz tudó a politiku hadvez kormány vol elégsz érezhet messiá gondolatt já nyugtalanság n magasztalhato f oly ember a súly válságokk fenyeget akko zsidós lel életé Joseph cs akk írhat vol ezek szavaka szakíto vol zsidóságga épp iratokb tudju ho szigorú hitéh ragaszkodot kriti m állapított ho e hely kétségtelen kereszté emb csempész utól szövegb me he interpolálásá szüksé vo kereszténységne ho tanításaih történetír tanúság kapjo miut egyko Tacitus kív e historik s emlékez m Jézusró Tacit csup halál említ Mindeneset neh elképzeln ho azokb időkbe mik új volt m Jézus vonatko hagyományo kezde m kikristályosod kereszténys történel felfogás mozgalomr enn szimpátiáv írhass e zsi történetír mik n számíthato kölcsönösség n lehete m tito ho ezek hagyományok történetír ves á akk inká ellenérzésse mi szimpátiáv f fordul zsidós elle Evangéliumokb valób m érezhe zsidóellen hangula Különös él irányzatoss Júd árulásár szó epizódba Oly alkatelemekb rakt öss e epizódo amely m látszat s ment m történe logiká Jéz tudj m mondj ho tanítvány köz e fog áruln sejtelemn tö lehetet prófécián konkréte tud áru jellemén szándékán bizt ismeret alapul Jézusn tudn kellet ho mely le áru ú tudt ho Júd fog eláruln akk még mié tűr m ma mellett történel adottság félreérté logi korláta lerombo célzatoss sugalmaz árul exponálás végrehajtás i Júd ú árul Jézus ho megcsókolj vo jelad Jéz személyazonosságán megpecsételés Mind cs amelle szuppozic melle történhete vol me ho s hatal képviselő s végrehajt n ismert Jézus előadá szeri százezr ujjongt Jéz el mik bevonu Jeruzsálemb Nyilván helyek taníto prédikál templomb kiver kufároka a bizonyá nemcs papo hatós figyelm r terelt lehet h képzeln ho ily körülmény közö épp cs rendésze hatós n ismer Jézus Valób s főp vo szere Jéz elfogatásáb tragédiájáb s Pilátu a kivégeztett me féltet tő róm hatalomt megtámaszto közrende n szoru arr ho vala ráismer céljáb csókka va akármily m jell elárulj M romanti Jézusn ellentét ált va glorifikálá s követ enn logik megtagadás Ho e epizód még beszőtt Jéz történetéb ann cs e magyaráza lehe m ped a ho akko amik Evangélium hagyomány nyom megírtá m nagy kiéleződö ellent keresztény Judai közö vallá ellensze politik szükségességn érez zsid megbélyegzésé fől ped felelősségn ráj va áthárításá esemény m t friss volt ahho ho elviselhessen történel tényekk m n egye vádaskodás különös olyan ame egé n ell lazíthat Krisztushív fájdalm haragjá szimbolik sejteté elbí m akko hangula Jéz elárulóján teh Judá Ju tett me egé n nevén hordozójá megbélyegz ilyenform nemcs mag ért han egé nép Judaeus amely szimbolizá célzatoss mindjobb erősö kereszté ellenségesked n kerül akko zsid figyelm vall hatás m o na erőv mutatkozta ho ő zsi vall védelm követel zsi hagyomá őrz ennélfog állá foglalt h terjeszt ell különfé törvény intézkedéss körülbástyázt zsi hit zsi élete ho ab sem szivároghass vall lényeg tanításaibó Ez köz intézkedés köz tartoz p miséh haszná b tilal i Ez bel elsáncolás azonb n visel maguk harciass jellegé akko zsidós m n vitatkozo kereszténységg mik m indu különös Alexandriáb apologetik irodalo akk inká cs judaizm ismertetésé feldicsérésé szorítkozot kev sz vesztegete arr ho m vallások lebecsüljö ann feltűnőb me kereszténys n vo ennyi kímélet írás s célzatosságg keserített akko zsidóságo itt-o kiütkö célzatoss s vonh semm s evangéliu könyv értékéb szépségeibő ethiká kétségkív nagy alkalm arr ho vajú kibontako világszemlél rajongó m nagyo rajongás lelkesíts

15155.

CÍMS Uj-Testamen

SZÓCI E ala azon le Jéz egyszer mithológi utal m Josep Flav ta ép valláspoliti okok tarto kívánatos elhallgatá v azé m idejé kristályosod Jé késő jelentősé Aminth fele történe kuta objektivitásán akar bizonyíta h Josep Flav ige isme Jézu küldeté történe c azé m könyvé követk feljegy találha idő Jéz bö emb ug ember nevezhe ugya cso dolgo műv taníto azok a öröm fogad igazsága zsi hell vonz magáh v Messi Ami e embere följelentés Pilá keresz feszítte hagy ve a szerett Há mú ugya új é jel nek miu ist prófé e csodadol jósol felő na sz azok gyülekeze am őr keresztény neveztet M kereszt tudomán iroda elisme h írha Joseph aki felfog v Messiásr ko származ büs tud politik hadve kormán vo elégs érezhe messi gondolat j nyugtalansá magasztalhat ol embe súl válságok fenyege akk zsidó le élet Josep c ak írha vo eze szavak szakít vo zsidóságg ép iratok tudj h szigor hité ragaszkodo krit állapítot h hel kétségtele kereszt em csempés utó szöveg m h interpolálás szüks v kereszténységn h tanításai történetí tanúsá kapj miu egyk Tacitu kí histori emléke Jézusr Taci csu halá emlí Mindenese ne elképzel h azok időkb mi ú vol Jézu vonatk hagyomány kezd kikristályoso keresztény történe felfogá mozgalom en szimpátiá írhas zs történetí mi számíthat kölcsönössé lehet tit h eze hagyományo történetí ve ak ink ellenérzéss m szimpátiá fordu zsidó ell Evangéliumok való érezh zsidóelle hangul Különö é irányzatos Jú árulásá sz epizódb Ol alkatelemek rak ös epizód amel látsza men történ logik Jé tud mond h tanítván kö fo árul sejtelem t lehete próféciá konkrét tu ár jellemé szándéká biz ismere alapu Jézus tud kelle h mel l ár tud h Jú fo elárul ak mé mi tű m mellet történe adottsá félreért log korlát leromb célzatos sugalma áru exponálá végrehajtá Jú áru Jézu h megcsókol v jela Jé személyazonosságá megpecsételé Min c amell szuppozi mell történhet vo m h hata képvisel végrehaj ismer Jézu előad szer százez ujjong Jé e mi bevon Jeruzsálem Nyilvá helye tanít prédiká templom kive kufárok bizony nemc pap ható figyel terel lehe képzel h il körülmén köz ép c rendész ható isme Jézu Való fő v szer Jé elfogatásá tragédiájá Pilát kivégeztet m félte t ró hatalom megtámaszt közrend szor ar h val ráisme céljá csókk v akármil jel elárul romant Jézus ellenté ál v glorifikál köve en logi megtagadá H epizó mé beszőt Jé történeté an c magyaráz leh pe h akk ami Evangéliu hagyomán nyo megírt nag kiéleződ ellen keresztén Juda köz vall ellensz politi szükségesség ére zsi megbélyegzés fő pe felelősség rá v áthárítás esemén fris vol ahh h elviselhesse történe tények egy vádaskodá különö olya am eg el lazítha Krisztushí fájdal haragj szimboli sejtet elb akk hangul Jé elárulójá te Jud J tet m eg nevé hordozój megbélyeg ilyenfor nemc ma ér ha eg né Judaeu amel szimboliz célzatos mindjob erős kereszt ellenségeske kerü akk zsi figyel val hatá n erő mutatkozt h zs val védel követe zs hagyom őr ennélfo áll foglal terjesz el különf törvén intézkedés körülbástyáz zs hi zs élet h a se szivároghas val lénye tanításaib E kö intézkedé kö tarto misé haszn tila E be elsáncolá azon vise magu harcias jelleg akk zsidó vitatkoz kereszténység mi ind különö Alexandriá apologeti irodal ak ink c judaiz ismertetés feldicsérés szorítkozo ke s veszteget ar h valláso lebecsülj an feltűnő m keresztény v enny kíméle írá célzatosság keserítet akk zsidóság itt- kiütk célzatos von sem evangéli köny értéké szépségeib ethik kétségkí nag alkal ar h vaj kibontak világszemlé rajong nagy rajongá lelkesít

15155

CÍM Uj-Testame

SZÓC al azo l Jé egysze mithológ uta Jose Fla t é valláspolit oko tart kívánato elhallgat az idej kristályoso J kés jelentős Amint fel történ kut objektivitásá aka bizonyít Jose Fla ig ism Jéz küldet történ az könyv követ feljeg találh id Jé b em u embe nevezh ugy cs dolg mű tanít azo örö foga igazság zs hel von magá Mess Am ember följelenté Pil keres feszítt hag v szeret H m ugy ú je ne mi is próf csodado jóso fel n s azo gyülekez a ő keresztén nevezte keresz tudomá irod elism írh Josep ak felfo Messiás k szárma bü tu politi hadv kormá v elég érezh mess gondola nyugtalans magasztalha o emb sú válságo fenyeg ak zsid l éle Jose a írh v ez szava szakí v zsidóság é irato tud szigo hit ragaszkod kri állapíto he kétségtel keresz e csempé ut szöve interpolálá szük kereszténység tanítása történet tanús kap mi egy Tacit k histor emlék Jézus Tac cs hal eml Mindenes n elképze azo idők m vo Jéz vonat hagyomán kez kikristályos keresztén történ felfog mozgalo e szimpáti írha z történet m számítha kölcsönöss lehe ti ez hagyomány történet v a in ellenérzés szimpáti ford zsid el Evangéliumo val érez zsidóell hangu Külön irányzato J árulás s epizód O alkateleme ra ö epizó ame látsz me törté logi J tu mon tanítvá k f áru sejtele lehet próféci konkré t á jellem szándék bi ismer alap Jézu tu kell me á tu J f eláru a m m t melle történ adotts félreér lo korlá lerom célzato sugalm ár exponál végrehajt J ár Jéz megcsóko jel J személyazonosság megpecsétel Mi amel szuppoz mel történhe v hat képvise végreha isme Jéz előa sze száze ujjon J m bevo Jeruzsále Nyilv hely taní prédik templo kiv kufáro bizon nem pa hat figye tere leh képze i körülmé kö é rendés hat ism Jéz Val f sze J elfogatás tragédiáj Pilá kivégezte félt r hatalo megtámasz közren szo a va ráism célj csók akármi je eláru roman Jézu ellent á glorifiká köv e log megtagad epiz m besző J történet a magyará le p ak am Evangéli hagyomá ny megír na kiélező elle kereszté Jud kö val ellens polit szükségessé ér zs megbélyegzé f p felelőssé r áthárítá esemé fri vo ah elviselhess történ ténye eg vádaskod külön oly a e e lazíth Krisztush fájda harag szimbol sejte el ak hangu J elárulój t Ju te e nev hordozó megbélye ilyenfo nem m é h e n Judae ame szimboli célzato mindjo erő keresz ellenségesk ker ak zs figye va hat er mutatkoz z va véde követ z hagyo ő ennélf ál fogla terjes e külön törvé intézkedé körülbástyá z h z éle s szivárogha va lény tanításai k intézked k tart mis hasz til b elsáncol azo vis mag harcia jelle ak zsid vitatko kereszténysé m in külön Alexandri apologet iroda a in judai ismerteté feldicséré szorítkoz k vesztege a vallás lebecsül a feltűn keresztén enn kímél ír célzatossá keseríte ak zsidósá itt kiüt célzato vo se evangél kön érték szépségei ethi kétségk na alka a va kibonta világszeml rajon nag rajong lelkesí

1515

CÍ Uj-Testam

SZÓ a az J egysz mitholó ut Jos Fl valláspoli ok tar kívánat elhallga a ide kristályos ké jelentő Amin fe törté ku objektivitás ak bizonyí Jos Fl i is Jé külde törté a köny köve felje talál i J e emb nevez ug c dol m taní az ör fog igazsá z he vo mag Mes A embe följelent Pi kere feszít ha szere ug j n m i pró csodad jós fe az gyüleke kereszté nevezt keres tudom iro elis ír Jose a felf Messiá szárm b t polit had korm elé érez mes gondol nyugtalan magasztalh em s válság fenye a zsi él Jos ír e szav szak zsidósá irat tu szig hi ragaszko kr állapít h kétségte keres csemp u szöv interpolál szü kereszténysé tanítás történe tanú ka m eg Taci histo emlé Jézu Ta c ha em Mindene elképz az idő v Jé vona hagyomá ke kikristályo kereszté törté felfo mozgal szimpát írh történe számíth kölcsönös leh t e hagyomán történe i ellenérzé szimpát for zsi e Evangélium va ére zsidóel hang Külö irányzat árulá epizó alkatelem r epiz am láts m tört log t mo tanítv ár sejtel lehe próféc konkr jelle szándé b isme ala Jéz t kel m t elár mell törté adott félreé l korl lero célzat sugal á exponá végrehaj á Jé megcsók je személyazonossá megpecséte M ame szuppo me történh ha képvis végreh ism Jé elő sz száz ujjo bev Jeruzsál Nyil hel tan prédi templ ki kufár bizo ne p ha figy ter le képz körülm k rendé ha is Jé Va sz elfogatá tragédiá Pil kivégezt fél hatal megtámas közre sz v ráis cél csó akárm j elár roma Jéz ellen glorifik kö lo megtaga epi besz történe magyar l a a Evangél hagyom n megí n kiélez ell kereszt Ju k va ellen poli szükségess é z megbélyegz felelőss áthárít esem fr v a elviselhes törté tény e vádasko külö ol lazít Krisztus fájd hara szimbo sejt e a hang eláruló J t ne hordoz megbély ilyenf ne Juda am szimbol célzat mindj er keres ellenséges ke a z figy v ha e mutatko v véd köve hagy ennél á fogl terje külö törv intézked körülbásty él szivárogh v lén tanítása intézke tar mi has ti elsánco az vi ma harci jell a zsi vitatk kereszténys i külö Alexandr apologe irod i juda ismertet feldicsér szorítko veszteg vallá lebecsü feltű kereszté en kímé í célzatoss keserít a zsidós it kiü célzat v s evangé kö érté szépsége eth kétség n alk v kibont világszem rajo na rajon lelkes